Kettősség

Sírni, sírni akarok, mint egy csalódott kisgyerek,
Kinek elvették a játékát.
Örülni, örülni akarok, mint madár,
Ha látja, hogy végre tisztul az ég, és újra repülhet tovább.

Hinni akarok egy-egy magasztos eszmében,
S elvetni mindent mi életünket előre megszabja.
Erős akarok lenni, mint a hegy mely csak tűr,
S elnézi, ahogy kincseitől a világ lassan meg fosztja.

Gyenge akarok lenni, mint a nefelejcs,
Kinek egy lágy szellő is összekuszálja virágát.
Álmodni akarok, mint a gyermeteg képzelet!
És a valóságban élni, táplálni a jövő parazsát!

Vad akarok lenni, mint az erdőkben megbúvó vadak,
Kik, ha ember bolygatja világuk dühödten, támadnak.
S szelíd akarok lenni, mint a macska,
Ki bújva dorombol, ha a gazdája simogatja.

Naiv akarok lenni, mint a világról nem tudó emberek,
Kik, ha rosszat látnak, elfordítják fejüket.
De nem azért, mert gonoszak,
Nem tehetnek róla, hogy ilyenek….érdektelenek.

Szabad akarok lenni, mint az erdők vadjai,
S rab akarok lenni egy szívben, és ott örökké szeretni,
Gazdag akarok lenni, kinek nem kell gondolkodni,
Azon, hogy a család elé mit fog az asztalra rakni.

S szegény akarok lenni, mint a koldus az utcán,
Hogy megtaposhasson az élet, és belém vájja karmát.
Igazságos akarok lenni,
S részre hajló, ha szívem szeret.

Gonosz akarok lenni, ki gyűlöli-
S jó ki félti az embereket.
Komor akarok lenni, ki nem látja szépnek a jövőt.
S nyitott akarok lenni, felfedezni a gyengeségben az erőt.

Egészséges akarok lenni,
Mint fiatal ki most éli élete delét.
De e kettősség szétszakít,
Lassan, halkan kúszik, végig a testemen s érzem, megbetegít.