Amikor távol vagy tőlem, minden órát minden percet vágyódva számolok és elérhetetlennek tűnnek a hétvégék. Valahogy úgy érzem, amint kilépsz azon az ajtón, mintha már hiányoznál, mintha örökre búcsúznánk és ilyenkor egy kicsit megszakad a szívem.
De aztán jön a reggel, a sóvár ébrenlét és rájövök, hogy mindez kell ahhoz, hogy bírjam, ez ad erőt, te adsz erőt a mindennapokhoz nekem, ahhoz, hogy a végeláthatatlan szürkeség után újra egy olyan érzés kerítsen hatalmába, amiért annyira szenvedek, annyira vágyódom.
Rájöttem valamire: kell ez a távollét.
Kell, hogy gyötörjön a hiányod, kell, hogy szenvedjek miattad, mert ez tesz erőssé minket, emiatt győzünk le mindent, mert kínlódnunk kell egymásért, hogy jobban értékeljük az együtt töltött pillanatokat. Nekem kell ez. Ez tartja össze a világom! Kell, hogy minden búcsúnál, minden találkozásnál egyre mélyebben és végeláthatatlanul beléd szerethessek.
De valamiért folyton rám tör a kétség, egy furcsa gondolat… valamiért… ez neked is annyit jelent, mint nekem? Elég ez neked?
Régen tudtam, mit érzel, ha csak rám néztél… most egyre ritkábban nézel a szemembe, egyre kevesebbszer érzem azt az erőt, azt a boldogságot, ami akkor áradt belőled felém, mikor megismertelek.
Emlékszel mennyire vágytál egy csókomra? Mekkora varázslat volt az első ölelés? Ahogy kibontottuk egymást, ahogy minden nap valami újat fedeztünk fel a másikban. Új és ismeretlen varázst. Miért lett minden hétköznapi és megszokott? Miért nem tudunk úgy örülni az apró bókoknak, simogatásoknak, titkon lopott pillanatoknak?
Rám untál? Vagy csak a világ ilyen…
Vagy csak mi lettünk ilyenek? Ennyire ridegek és érdektelenek?
Mellettem fekszel...érzem a bőröd melegét, hallom a szuszogásod, beszívom az illatod és mégis hiányzol... Nem tudom, hogy hova, merre tartunk és milyen hosszú lesz ez az út. De követni akarlak testestül lelkestül a tiéd akarok lenni, azt akarom, hogy a világ is tudja, lássa, hallja, érezze a mi kettőnk összetartozását. Két szív egybeolvadását...de ehhez én egyedül kevés vagyok! Te is kellesz!
Kellesz nekem!